Van valami különös varázsa annak, amikor az ember elhagyja a megszokott útvonalakat. Nem a gondosan megtervezett programok, hanem a véletlen találkozások és a váratlan helyzetek azok, amelyek igazán emlékezetessé tesznek egy utazást.
Egy poros kis faluban kezdődött minden, ahol még a térkép sem volt biztos benne, hogy létezik. Egy helyi kávézóban ülve egy idős férfi mesélt egy eldugott vízesésről, amit csak kevesen láttak. Nem volt útikönyvben, nem volt Google-ben – csak egy irány és egy mosoly.
Másnap elindultam. Az ösvény hamar eltűnt, a telefon térerő nélkül maradt, de a kíváncsiság vitt tovább. Amikor végül megpillantottam a vízesést, rájöttem: a kaland nem a célban volt, hanem az odavezető útban.