Az első hátizsákos utazásom előtt tele voltam félelemmel. Mi lesz, ha eltévedek? Ha nem értem meg magam? Ha túl sok minden történik egyszerre?
Aztán rájöttem: pont ez benne a lényeg.
Egy zsúfolt vonaton ültem, idegenek között, akik percek alatt barátokká váltak. Megosztottuk az ételünket, történeteinket, és még azt is, hogy ki miért indult útnak. Egyikük egy új életet keresett, másikuk csak menekült a hétköznapok elől.
A hátizsákomban nemcsak ruhák voltak, hanem lehetőségek is. Minden nap új irányt vehetett, minden döntés egy új történetet írt. És mire hazaértem, már nem ugyanaz az ember voltam, aki elindult.